Microsoft Office 365 Hallgatói Neptun Oktatói Neptun

Beszámolók Sienából – Barna Zsombor beszámolója

2013. július 15-28. között màsodik alkalommal került megrendezésre az olaszországi Sienában a Playing Identities kéthetes nyári egyetem a Sienai Tudományegyetem, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, a londoni Central School of Speech and Drama, valamint a PWST Wroclaw szervezésében.

Az SZFE részérôl Pájer Alma, Horváth Alexandra, Barna Zsombor, Kovàcs Domokos, Csiby Gergely hallgatók vettek részt a programban. Az SZFE két delegált oktatója Dömötör András és Widder Kristóf volt, ők 3-3 napos workshopot tartottak a résztvevő diákoknak.

A program az EACEA Lifelong Learning Program tàmogatàsàval valòsult meg. A magyarorszàgi oktatòk kiutazàsàban a Ròmai Magyar Akadémia támogatta az SZFE munkàjàt. Köszönjük.


 

Barna Zsombor beszámolója:

Az idei nyáron az eddigi legkülönlegesebb színházi élményemben volt részem. A szünidőben a sienai egyetem keretében rengeteg új dolgot és látásmódot tanultam a kortárs színházról, a színészetről.

 Először is egy pár mondatot hadd ejtsek a program helyszínéről, Sienáról. A városban leginkább gótikus épületek vannak. Már, csak amikor a kis sikátorokban sétálgattunk úgy éreztünk, mintha egy középkori városban járnánk. Az utcákon és tereken hemzsegnek az emberek és olyan élet van, mintha nem is egy 50000-es kisvárosról lenne szó. Napközben elképesztő a forróság, de ez nem rettenti el a turistákat. Az élet későn sem áll meg. Este a város főterén, a Piazza del Campón gyűltünk össze, ahol hajnalig beszélgettünk, borozgattunk. Igazi mediterrán, életvidám hangulat lett úrrá mindenkin.

 Visszatérve magára a programra, úgy érzem elképesztően sokat tanultam a színházról, az aktuális irányairól. Az utolsó pár nap kivételével, csoportunk minden reggel szemináriumokkal indította a napot. Ezeken a foglalkozásokon rengeteg mindenről volt szó.

Prof. Robin Nelson a londoni egyetemről (Central School of Speech and Drama) például előadást tartott arról, hogy egyes mai kortárs színházi alkotók nem darabokat játszanak, hanem egy eseményre hívják meg a nézőket. Vagyis nem egy fix, beállított produkciót mutatnak be, hanem egy folyamatot, aminek a néző ugyanannyira részese, mint akik játsszák. Ezáltal a néző nem csak befogadja a látottakat, hanem ugyanúgy ő is részese és alkotója az eseménynek, ezáltal „tapasztalójává” válik annak. Ennek lényege, hogy ilyen módon, egy közösen létrehozott alkotás születik, amely csak ott és csak akkor érvényes. A játszó és néző egyenrangú alkotóvá válik az eseményben. Én ilyesfajta előadással itthon még nem találkoztam, de inspiráló volt ez a gondolat.

 Délutánonként workshopokkal folytattuk a napot. Mondhatom, hogy ezeken a gyakorlati képzéseken szívtam magamba a legtöbbet, a tanárok olyan dolgokat hoztak ki belőlem nap, mint nap, amilyen oldalamat én sem ismertem eddig. Volt szöveg alapú jelent készítés, improvizáció, magunk és egymás megismerése verbalitás nélkül, karakterek elemzése és prezentálása, mozgásszínházi gyakorlatok, és amit számomra a leghasznosabbnak tartottam: cselekvésből indított érzelmek előhozása. Ezt a workshopot Bács Miklós, a kolozsvári egyetem tanára tartotta. Ennek alapja, hogy nem Sztanyiszlavszkij módszer szerint (tehát saját emlékek, élmények felidézése és újraélése) és nem a Shakespeare-i szövegközpontú játék, hanem valamiféle cselekvésből vagy légzésből, a test valamilyen mozdulatából hozzuk elő emócióinkat.

 Összességében tehát szerintem egy rendkívül hasznos két hét volt. Ráadásul Európa különböző részeiről olyan jó csapat jött össze, mintha évek óta egy társaság lennénk. Rengeteget lehetett tanulni abból, hogy a más országokból jövő hallgatók hogyan dolgoztak. Nagyon hálás vagyok a lehetőségért, hogy ott lehettem.